Valamelyik nap a tömbök között sétáltam Újvárosban. Az egyik alsóbb szintről, a nyitott ablakon át, iszonyúan hangos, dübörgő zene hallatszott ki. Talán öreg vagyok már, de tényleg nem értem, hogyan lehet ezt a lakásban elviselni. Aztán rájöttem a dolog értelmére, ha egyáltalán van neki ilyenje: a zene hallgatója munkanélküli. A dübörgő gépek zaját utánzó zene pedig illúziókeltés. Ha ezt hallgatja, megvan az az érzése, mintha még mindig a sajtológép (vagy akármi) mellett állna, és húzogatná a karokat meg nyomkodná a gombokat. Hasznosnak érzi magát. Egyszer minden értelmet nyer.

Miután már a bulvármédia is szárnyára vette az országgyűlési képviselők számla nélküli költségtérítéseinek ügyét, nagy nehezen néhányuk nyilatkozott is a témában. Bővebben az Index.hu írt róla itt. E nagyeszű sündisznócskák közül különösen Mécs Imre (MSZP) és Göndör István (MSZP) nyilatkozatai érdemelnek némi további reflexiót a már megírtakon túl, bár a lényeg ugyanaz.

Előbb Mécs Imre bácsi mondatai: Rengeteg költsége van egy képviselőnek, így méltányos, hogy azt kifizetik neki. Sok idő és adminisztráció lenne, ha minden költést számlával kéne igazolni, így nem rossz ez a rendszer. Meg kell becsülni, hogy ennyire a nyilvánosság előtt élnek. (Az idézet tartalom szerinti, forrás: Index.hu)

Kiss Géza vállalkozó (pártokon kívüli): Rengeteg költsége van egy vállalkozónak, így méltányos, hogy azt cége kifizeti neki. Sok idő és adminisztráció lenne, ha minden költést számlával kéne igazolni, így nem rossz ez a rendszer. Meg kell becsülni, hogy embereknek adnak munkát.

Göndör István: "Ha tételesen elszámolnánk a kiadásainkról, még több lenne a költségünk. Többek közt albérletre, rezsire, mobiltelefonra, parkolásra, irodafenntartásra és utazásra költünk nagyon sokat."

Nagy Tamás vállalkozó: "Ha tételesen elszámolnánk a kiadásainkról, még több lenne a költségünk. Többek közt rezsire, mobiltelefonra, parkolásra, irodafenntartásra és utazásra költünk nagyon sokat. Meg eljárnánk a családdal étterembe, síelni is, és ezeket is szívesen fizetnénk a cég pénzéből."

Gondolom, nem kell magyarázni. A képviselők számára (saját maguk által) kitalált rendszer az adózás csődje egyben. Mindenki más szorgalmasan gyűjti a számlákat, leadja a könyvelőjének, és befizeti a dézsmát. Igaz, hogy ez többletköltséget is okozhat (pl. a könyvelés díja, számlázóprogram vagy legalább egy számlatömb stb.), de egyelőre ez van.

Mindenki számára ismert, hogy sok városlakó tartozik kisebb-nagyobb összegekkel a Komtávhőnek. Van, aki csak egy-két havi díjjal (ami a téli időszakban akár 30-35 ezer forint is lehet), és vannak, akik reménytelenül sok pénzzel, százezrekkel akár.

Ebből (is) kifolyólagossan, a Komtávhő meg a Tatabánya Erőmű Kft-nek tartozik, szintén nem kevéssel: 200 millióról szól a fáma. És állítólag már bíróságon van az ügy. Namost, ha megszületik a jogerős határozat, akkor akár inkasszóval is leemelhetik (ha van, ugye, mit) a számlájáról a pénzt, ahogy ezt a minap tette néhány jobbikos a BRFK-val, nem kissé csinálva bohócot a magyar rendőrségből (és közvetve mindenkiből, aki kitüntette őket mostanában). (Még egy zárójel: azok meg a jogerős határozat ellenére is pereskednek, amint mondják, mert szerintük jogellenes volt az inkasszó. Hát persze.)

Visszatérve a Komtávhőre: állítólag már több ízben átgondolták, hogy hogyan lehetne behajtani az adósságokat, de nem találtak jó megoldást, mert a jogi út 1-1,5 év után hoz eredményt, ha egyáltalán. Na és? Tessék elkezdeni, aztán csak-csak csordogál majd befelé némi pénz, nem? A perköltséget is az elmarasztalt félre terhelik többnyire, néhány próbapert csak megérne a dolog, már pedagógiai jelleggel is.

De ha már nem, akkor van más bajom rögtön: a Komtávhő vezetése alkalmatlan. Mert milyen menedzsment az, amely ekkora adósságot halmoz fel? Nem jó üzlet a távhőszolgáltatás? Utálja minden politikus, ha emelni kell? Rendben, de az adósságot is a legnagyobb tulajdonos, az önkormányzat fizeti majd ki valahogy, nem? Többek között a mi helyi adónkból. Ja, és ha alkalmatlan a vezetés, nem-e lehetne-e lecserélni? Esetleg eladni az egészet, vagy önrészként bevinni pl. a Tatabánya Erőműbe? Legalább megkérdezte valaki, mit szólna hozzá az Erőmű (és az MVM)?

A másik: a mi jó alpolgink, Schmidt Csaba, azt találta nyilatkozni, hogy az Erőmű "nyelje le" a Komtávhő tartozását, úgyis komoly profittal működik. Neki még nem tanácsolták, hogy monnyon le a félmilliós havi bére feléről, mert 250-ből is vígan meg lehet élni? (A többit meg utalgassa át a Komtávhőnek, hehe.) Amíg ilyen komoly a hozzáállás, addig mit tehát mondjunk?

Félek, hogy ez az egész mizéria ebben a ciklusban is csak a minősített töketlenség fázisáig jut (lásd távhődíj emelésének története), érdemi változás nem valószínű. Mi, fogyasztók meg lassan kitalálhatnánk, hogy egyáltalán nem fizetünk, ami gyorsan a történet végét jelenthetné. Esetleg csak akkor fizessünk, ha történik valami: kirúgják a politika vezérkart a cég éléről, felszámolják, mittudomén.

Minden jó ötletet várok.

Nem lehet igaz, hogy a politikusok nem tanulnak a saját hibáikból! (Igaz, tanul valaki?) Most itt van schvarcz apuka, aki kormánypárti parlamenti képviselőként és a parlament egészségügyi bizottsága elnökeként elnézte, hogy fia az Egészségügyi Minisztériumnak dolgozzon, és ezért kb. 10 millió forintot kiszámlázzon.

Azt nem vitatom, hogy összességében ez nem nagy pénz, főleg, ha sok embernekkell megdolgoznia érte. De miért nem értik meg, hogy a politika egyben azt is jelenti, hogy pl. a képviselőséggel járó kedvezmények elnyerésével elveszítik azt a morális jogot, hogy sját vagy érdekeltségükhöz tartozó cég állami pénzből fizetett munkát vállaljon? Nem nagy dolog ám. aki pl. polgári szolgálatot választott a katonaság helyett, az egyben (a lelkiismereti okból kifolyólag) lemondott arról is, hogy pl. vadász lehessen. Mert a puska az puska, mindegy, kire-mire lövünk vele. Már a jogszabály logikája szerint, ugye. Itt ugyanez a helyzet: egyrészt ostoba dolog volt a polgármesteri és képviselői összeférhetetlenséget megszüntetni, másrészt még ostobább, hogy nem képesek olyan egyértelmű szabályokat alkotni, amelyek kizárják, sőt, szankcionálhatóvá teszik az ilyesfajta eseteket. Pl. legyen fullra nyilvános a szerződés, a kiállított számlák stb.

Mert az azért nem megy hosszú távon, hogy szépen lenyilatkozzák, hogy á, semmi közöm nem volt a fijam biznicéhez, ő szimplán csak tehetséges. Meg hogy az övé volt a legalacsonyabb ár. Meg van az írva, hogy az esetleges többletköltségeket nem lehet az ajánlati ár felett kiszámlázni? És melyik vállalkozó ne tudna többletköltséget produkálni, ha akar?

Talán egyszer megtanulják, vagy mi unjuk meg. De vége lesz, az biztos.

Megnyitom emlékkönyvem kapuját. Van már Tatabányát fikázó weboldal épp elég, de nekem még nincs, ésa kísértés óriási.

Mit olvashatsz majd itt? Pártfüggetlen kritikákat, helyi baromságokat, amik nem jelenhetnek meg más médiumokban, arcátlan okoskodásokat és összeesküvés-elméleteket, és persze dokumentumokat, amiket sikerül megszerezni, képeket, amik illusztrálják a leírtakat.

Kik olvassák? Akik nem veszik személyes sértésnek, ha valaki a bálványuk szobra tövébe kakál, és akik egyben szeretnének kevesebb mocsok közepette mgöregedni. Jó pont, ha a kommentezésben partnerré is válnak, de tökre meglennék egyedül is, örülök, ha látom a képernyőn, amit írtam.

Napi-kétnapi posztolást ígérek, aztán meglátom, összejön-e.